Hagyományosan megbízható támogatóval a hátunk mögött (Magyarország kormánya), hagyományosan megbízható helyszínen (Kisoroszi Református misszió), immár hagyományosnak mondható gárdával (a drága kemény mag) indultunk neki az idei nyári tábornak is, így nem is volt kérdéses, hogy megint fergetegesen alakul majd a hét! Gyermekeink egyre növekednek, akik az első kisoroszi táborban még kezelhető alsósok voltak, azok mostanra igényes kamaszokká váltak, nem volt tehát mindegy, milyen programot szervezünk nekik heti fő elfoglaltságnak. Igyekeztünk nagyon színes, egyszerre több szempontból is fejlesztő és több szinten is szórakoztató pedagógusokat és előadókat összeválogatni nekik, lehetőleg különválasztva a magukat már felnőtteknek érző 12+-os korosztályt, és a kisebb testvéreiket – persze aztán voltak keveredések, mert kiderült, hogy a 10 évesek is felnőttek, illetve a kiskamasz fiúknak is külön csapat kell, mert kilógnak mindenhonnan.
Idén hétfő volt az érkezés napja, hétfő estére mindenki be is futott annak rendje és módja szerint, az esti Huzavonó táncház alatt megírtuk a katonás tábori programot, amelyet idén már külön tábori Whatsapp csoportban tettünk közzé – haladni kell a korral. Szükség is volt rá, hogy a paralel több helyszínen folyó foglalkozásokat kézben tudjuk tartani, és időben „vájúhoz” tudjuk parancsolni népes csapatunkat.
Kedden reggel 9 órakor vált ketté a gyerekcsapat, a nagyobbak Lengyel Rita képzőművész-grafikusművész vezetésével mesés-festős képzőművészeti foglalkozáson vettek részt, míg a kisebbek és szüleik játékos néptánc foglalkozáson szökdécselve fáradtak Karát Eszter és a Huzavonó együttes vezetésével. 10 órakor tovább osztódott a csapat – a legkisebbek kézműves foglalkozás keretében egy több négyzetméternyi papírszőnyeget festettek be tenger színűre, szó szerint úszva a papírtengeren, kezükben pasztellkrétát szorongatva – ez a csodálatos remekmű lett a szombati színdarab tenger-kulisszája. A nagyobb fiúk pedig Rubik kocka kirakó szakkörre mehettek egy lelkes apuka, Balta(zár Péter) vezetésével. Ebéd után megkezdődtek a fakultatív citera és népi hegedű foglalkozások Fekete Krisztiánnal, Janurik Timivel és Hlavács Palival, majd egy csodaszép mesekönyv bemutatóra került sor. Téti István, akit eredetileg meghívtunk, sajnos végül nem tudott eljönni, így Kiss Noémi írónő legújabb gyerekkönyvét, a Srác és a bálnát mutattuk be a gyerekeknek interaktív író-olvasó találkozó keretében. A kedves történetet és annak Molnár Jacqueline által rajzolt képeit tátott szájjal hallgatták-nézték kicsik és nagyok egyaránt. A történet nagyon lekötötte a gyerekeket, sokat kérdeztek, érdeklődtek, majd le is rajzolták a kedvenc részeiket. Délután szabad program volt – mi más, mint fürdés a tóban… Vacsora után pedig folytatódott a zenetanulás, megkezdődött a szupertitkos tábori-film forgatása, és fél kilenctől fergeteges felcsíki táncház fogta össze ismét sok csapatot.
A szerda délelőtt és délután a keddihez hasonló feszes ütemben telt, majd este B. Tóth Klára, festő, restaurátor, költő, illusztrátor tartott izgalmas előadást készülő könyvéből (azóta meg is jelent: Két víz között a címe) a Kisorosziban valaha élt vagy megfordult festő, író és művésznagyságokról, Kisoroszi mostani író és festő büszkeségeiről, indiánokról, falusi legendákról. A fotókkal és memoárokkal kísért előadás a gyerekeknek kicsit hosszú és részletes volt, ám a felnőtteknek leesett tőle az álluk – mindenki előtt világossá vált, hogy Kisoroszi a világ kulturális közepe. Az előadás után még sok dolgunk volt: folytatódott a titkos instrukciók szerinti filmforgatás, megkezdődtek a szülők színpadi próbái, és a kicsiket is le kellett kötni – nekik szólt a moldvai táncházi muzsika.
Csütörtök délelőtt folytatódtak a csoportfoglalkozások, a rajzos csapat immár B. Tóth Klára vezetésével a Dunaparti ligetek árnyékában a plein-air festészetet gyakorolta, míg a kisebbek népdalokat és kiszámolókat tanultak. Ebéd után gyalogszerrel bevettük a Visegrádi várat. Az Áprily-völgyben felfelé kaptatva megemlékeztük Jékely Zoltán költőről és hazafelé, a Gondűző étteremben várakozva, az unokájáról, Péterfy Gergely íróról és Péterfy Bori énekesről is – róluk egyébként már előző nap B. Tóth Klárától is hallottunk. A csapat nagy része bejutott a várbeli kiállításokra is, ahol a cseh-magyar történelmi kapcsolatokról is meséltünk a gyerekeknek a Visegrádi szerződés megkötését megjelenítő panoptikum figurái között. Este Fekete Krisztián adott Petőfi estet megzenésített Petőfi versekből, majd magyarbődi dalokat tanultunk Esztertől, és folytatódtak a színpadi próbák illetve a filmvetítés is.
A pénteki napot terveztük a legpörgősebbre (ekkor értek rá a zenekarok is) – de ez hiba volt, a kamaszaink az előző napok kulturális dömpingjétől kifáradva inkább lubickolni vágytak. Bár a délelőtti csoportfoglalkozásokat még becsülettel végigcsinálták, a koncertekre már alig lehetett őket kipecázni a Cseres-tó hűs vizéből. Pedig Bolba Éva és a Jazzterlánc személyében igazi gyöngyszemre akadtunk, csodálatosan finom énekhang, intelligens, értékes, szép magyarságú mondanivaló, fantasztikus zene, rendkívül szimpatikus előadók. A koncert kezdetére éppen befutó fürdőruhás – úszógumis nézőközönség végül nagyon hálásnak bizonyult és nagyon megszerette a Jazzterláncot (azóta már több alkalommal találkoztunk velük Prágában is). A vacsora előtt és után még sort kerítettünk a délután kimaradt népzenei foglalkozásokra is, a citerásaink Janurik Tímea és Fekete Krisztián értő keze alatt egyre szebben játszották a dunántúli ugrósokat, az érpataki gyerekdalokat, a dél-alföldi oláhosokat és a dudanóta-csokrot, kis hegedűseink pedig a magyarbődi dalok kíséretét tanulták, hogy a népdalénekes lányokat kísérni tudják majd a szombati összművészeti estünkön. Az estét a Prague nights duó koncertje zárta, akik 21. századi, minőségi magyar slágerekkel énekeltették meg a nagyobbakat és a felnőtteket.
A szombat a szokásos izgalomban telt, minden az esti színdarab és a fellépések körül forgott, egymást érték a titkos és színpadi próbák, a tábori filmet össze kellett vágni, díszleteket festettünk, ragasztottunk, a faluban jelmezek után kutattunk. Délután saját és kölcsön supokkal felszerelve tengeri csatát vívtunk a Cseres-tavon, majd vacsora után megkezdődhetett a várva várt – és már a kisorosziak körében is számon tartott Iglice Összművészeti Táborzáró Gála. A műsor a következő volt: Aprók tánca: Rábaközi játékfűzés (legkisebbek, akik még nem utaztak haza), Magyarbődi karikázók népdalcsokor (Csatlós Zita, Hlavács Eszti, Janurik Timi), az Iglice Citeraegyüttes bemutatója: Dunántúli ugrósok, Érpataki gyerekdalok, Dudanóták, dél-alföldi oláhosok (Csoma Zsigmond, Csoma Zselyke, Csoma Sándor, Csoma Eszter, Sekowski Christopher, Gábris Darinka, Janurik Timi), Szülőszínház: Az ördög három aranyhajszála (rendező-producer: Hlavács Pali)
Úgy érezzük, hogy idén is sikerült rengeteg értékkel és tudással gazdagodnunk. A Huzavonónak és az Eszterhéj Duónak, illetve Janurik Tímeának köszönhetően a népzenei és néprajzi ismereteinket az egész Kárpát-medencére kiterjeszthettük, rengeteg dalt, mondókát és táncot tanultunk, sokat profitáltunk csodálatos kortárs képzőművészeinktől, Lengyel Ritától és B. Tóth Klára festő-grafikusoktól, nem csak a festés fortélyait leshettük el tőlük, de művészettörténeti fogalmakkal is gazdagodott a szótárunk. Közelebb kerültünk Kisoroszihoz és a magyar művész és íróvilághoz. Hungarikumokkal ismerkedtünk (Rubik kocka, magyar slágerek), megtanultunk filmet forgatni, és még jobb közösséggé kovácsolódhattunk ennek a hétnek köszönhetően. Köszönjük szépen a lehetőséget!
Staněk-Csoma Borbála
