Az Iglice Egylet 2006-os nyári néphagyományőrző tábora

Sviták Karin élménybeszámolója

(c)zarandok@gmx.net

 

Az Iglice Egylet 2006-os táborának Csöde, az Őrség egy eldugott faluja adott otthont. Már maga Magyarország-Prága útvonaltól félreeső helyszín is azt sugallta, hogy itt új felfedezések várnak a résztvevő felnőttekre és gyerekekre egyaránt.

A Sárkány Bio Panzió érdekes teteje és a Ciklámen Vendégház barátságos sárga fala már messziről hívogatta az érkezőket. A gyerekek egy délután leforgása alatt felfedezték új birodalmukat: az úszómedencét, a lóistállókat, a hatalmas kert minden zugát, összebarátkoztak a kutyákkal, kipróbálták az asztaliteniszt.

(c)zarandok@gmx.net

Másnap a kézműves foglalkozásokat vezető művészekkel együtt munkához láttak. Agyagból Kovács Erika keramikus vezetésével az idén az tavalyinál fejlettebb, kikaparós technikával készültek a tárgyak, nemezből pedig Navrátil Andrea és Szedlák József útmutatása szerint tarisznyát is készíthettek az ügyesebbek. A tizenéves fiúk Szedlák József vezetésével nagyon komoly munkába fogtak: a diákszállás egyébként tánc- és énektanulásra használt épületében íjakat és nyílvesszőket farigcsáltak maguknak, amelyek legnagyobb örömükre használhatóak voltak. Elsajátították a velük való biztonságos bánásmódot is. A felnőttek az idén Horváth Zoltán útmutatásával kosárfonással tehették próbára kézügyességüket. A kitartóbbak komoly kosarakkal térhettek haza.

Munka közben az Őrségből és környékéről származó dalokat tanultunk Navrátil Andreától, amelyeknek mókás szövegén nagyokat derültünk. Nem is álltuk meg, hogy az utolsó napi kincskeresés egyik próbatétele ne pont az legyen, hogy a gyerekek rajzolják le, ki milyennek képzeli a „niti nuti netutáj tutulija nadrágot”, ami az egyik dalban előfordul. Esténként pedig a már ismert moldvai táncokat jártuk az Igriczek zenekar muzsikájára.

(c)zarandok@gmx.net

Két szép kirándulást is tettünk, hogy a távolabbi környékkel is megismerkedhessünk. Első úticélunk az Őrségi Nemzeti park volt, azon belül a szalafői pityerszeri skanzen, a Magyarszombatfáról Velemérbe vezető Sárga liliom tanösvény, a csodaszép veleméri templom, s végül a magyarszombatfai Fazekasház. Második alkalommal a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeumba látogattunk el, ami az első Magyarországon létesült skanzen, és táborhelyünkről, Csödéről is nem egy építményt mentettek át oda.

(c)zarandok@gmx.net

Mint kiderült, Csödét nem csak mi szemeltük ki táborhelyül. Minden éven tartanak itt táborokat a Csöde-Csoda alkotóházban. Az ott táborozó gyerekek drámai nevelésben is részesülnek, és meg is hívtak minket az ott készült Toldi című előadásukra. Meghívásukat viszonoztuk, így ők velünk együtt tekintették meg Az égig érő fa című mesét a Márkus színház előadásában. Táborunkba ellátogatott Kovács Géza bábművész is, aki elmesélte, hogyan diadalmaskodott Paprikajancsi az ördög meg a halál felett, valamint az Aranyszőrű bárány történetét.

(c)zarandok@gmx.net

Az utolsó délután próbára tettük a gyerekeket: emlékeznek-e még néhány fontos tudnivalóra, amiket a tábor folyamán hallottak, tanultak. Ezúttal is kiállták a próbát, és közös erővel megtalálták a jutalomképpen elrejtett „kincset” (könyveket és egy DVD-t, amelyek az Iglice Egylet könyvtárát gazdagítják). A tábor végére az Igriczek együttes tett pontot nagyszerű, hangulatos koncertjével.

Nagy köszönettel tartozunk Moravcsík Tímeának, aki a művészeket és résztvevőket lankadatlan lelkesedéssel és odaadással szervezgette össze, immáron ötödször. Csak azt tudom megismételni, amit táborzáráskor mondott a messzi Libanonból érkezett résztvevő, Major Erzsébet: „Az Isten tartsa meg a jó szokását.”

Fotók a táborból (fényképezte: Serédi Laci)