Az immár 17. alkalommal megszervezett honismereti és néphagyományőrző táborunkat a festői szépségű Duna-kanyarban, annak is egyik legizgalmasabb településén, a Szentendrei-sziget orrában fekvő Kisorosziban szerveztük meg. A táborban  összesen 17 család (15 prágai, 1 berlini és 1 délvidéki magyar család vett részt (korábban ők is az Iglice Egylet tagjai voltak)). A résztvevő gyerekek zömében anyanyelvi szinten beszélnek magyarul, de többen voltak a vegyes házasságból született, magyarul kevésbé tudók is. A tábori jó hangulat és a pozitív visszajelzések alapján, valamint abból, hogy a falu lakóival is sikerült barátságot kötnünk, úgy érezzük, hogy célkitűzésünket sikerült maradéktalanul megvalósítanunk.

 A gyerekek szókincse rengeteget fejlődött a Kisorosziban töltött egy hét alatt: rengeteg növény és állatnevet ismertek meg az elhangzott előadásoknak, meséknek és daloknak köszönhetően, és nemcsak hallás alapján, hanem a növényeket kezükbe fogva, megszaglászva, megízlelve, az állatokat megsimogatva, kézbe véve, minden érzékszervükkel behatóan tanulmányozva. A gyakorlatban sajátítottak el olyan elvont fogalmakat, mint a lepárlás, desztilálás, porítás, esszencia, gubacstinta, konzisztencia, halmazállapot. Számos moldvai népdalt tanultak, és ezek minden archaikus szavához magyarázatot kaptak. Megismerkedhettek és kirpróbálhatták a citerát, a kobozt és az ütőgardont, saját kezűleg keverték, darabolták és szűrték le a kecskesajtot, a kisoroszi tájházban pedig „Sejted-e mi letehett ez?“ – játék keretében ismerkedtek meg dédszüleink használati tárgyaival néprajzi ismereteiket gyarapítva.

A tábor 2018. július 2-án késődélután kezdődött az Iglice Egylet táborzászlójának ünnepélyes felhúzásával, majd eligazító haditanácsot tartottunk a játszótéren. Július 3-án délelőtt festőnövényes-gyógynövényes gazdakalendárium volt programon Navratil Andrea, Kemendi Ágnes és Frendl Kata vezetésével. A foglalkozás közös daltanulással és mesével indult (Hej tulipán, tulipán…, és a Zsálya gyógyító tulajdonságairól szóló legendamese). Ezután két asztalnál folytatódott a program forgószínpadszerűen kb. 12-12 gyerkőccel, természetesen a szülők is bekapcsolódtak. Az egyik asztalnál Kemendi Ágnes mutatta be a festőnövényekből készült festékeket, és az elkészítésükhöz használt edényeket, anyagokat. A csodálatos, patinás patikaedénykékben, üvegcsékben meglapuló festékporokból, a mozsarakban megtört szárított növényekből a gyerekek saját kezűleg keverhették ki a festéket, és a játszótér fáinak bogyóiból, leveleiből is készült zöld festék. Az így nyert festékeket használták fel a magyarországi református templomok kazettás mennyezeteinek növényábráit felvonultató, kis, fénymásolt kifestő-lapkák festésénél. Mindenki saját kis kazettát festhetett magának. A legkisebbek is nyelvüket kidugva, koncentrálva pingálták műremekeiket. A másik asztalnál a parókiakertben és a nagyréten, Frendl Kata felügyeletével gyűjtött, illetve az előadók által hozott gyógy- és fűszernövények kerültek a gyerekek kezébe. Navratil Andrea és Frendl Kata bemutatta a gyógynövényeket, megszagoltuk, megízleltük őket, rengeteget tanultunk konyhai és gyógyászati felhasználásukról, majd miután a gyerekek szépen letépkedték a leveleket, citromfüves-zsályás-mentás limonádét, illetve kétféle ezerjófüves fűszervaj-krémet készítettünk, és mindent el is pusztítottunk az utolsó morzsáig. A foglalkozás közös énekléssel és meséléssel zárult.  Ebéd után Kemendi Ágnes a nagyobbaknak és a szülőknek tartott délutáni citromfű lepárlás és kenőcskészítés workshopot. Aki nem aludt, az ott tozsorgott a pálinkafőző üstből átalakított csodaszép vörösréz-edény körül. Amíg a több vájlingnyi citromfű-levelet letépkedtük, Ágnes bevezetést tartott a lepárlás és a kozmetikumkészítés történetébe, majd kezdetét vette az alkimistákat is meghazudtoló gyakorlat, a „Karmelitavíz” elkészítése. Az üstbe rengeteg citromfű és fűszer került: citromfű, citrom, koriendermag, fahéj, szegfűszeg és szerecsendió. Az így nyert desztilátum igazi csodaszernek számított a középkorban, hiszen szinte mindegyik összetevője baktérium- és vírusölő, méregtelenítő, vértisztító, immunrendszer erősítő, serkentő, étvágy- és hangulatjavító, sőt afrodiziákum. A gyerekek nagy érdeklődéssel figyelték a lepárlással kapott, cseppenként nyert folyadék készülését, majd az ügyeskezűek kis fiolákba töltötték az így nyert olajos esszenciát, kapott is belőle minden család egyet ajándékba. A maradék „életvizét” a tábori csodakenőcs készítéséhez használtuk fel. Hosszú órákig, egyenletesen, saját kézzel kevergetve, kézről-kézre járva állt össze a kence, amelyet kis tégelyekbe raktunk, és ebből is hazavihetett egyet minden család. Mire a kicsik felébredtek, kezdetét vette a Kisoroszi legszebb utcájában lakó Kiss Noémi író-olvasó találkozója. Az írónő saját kertjében fogadott minket. Az árnyas diófa alatt a nemrégiben megjelent Lámpaoltó Pöttyös néni című mesekönyvét mutatta be a táborlakókkal egykorú gyermekei segítségével, akik maguk is aktív szerzői voltak a mesekönyvnek. A mesekönyvet minden család megkapta ajándékba, így este már mindenki a saját dedikált példányából olvashatta az estimesét. Vacsora után a Kobzos együttes moldvai táncházában tanulhattuk a moldvai körtáncokat, és fújtuk közösen a sok moldvai népdalt. Július 4-én Dúdolóval indult a nap, csodaszép dalokat tanultunk Navratil Andreától, akit Demeter László kísért kobzon, majd fonás, karkötő készítés, virággyűjtés és virágszövés következett (Furik Rita, Navratil Andrea). Délután a jóidőt kihasználva ellátogattunk a Leányfalusi Termálfürdőbe és elsétáltunk Móricz Zsigmond hajdani nyaralójához is. Vacsora után a faluban élő Péterfy Gergely olvasott esti mesét a gyerekeknek a Misikönyv című mesekönyvéből, majd a nagyobbaknak és szüleiknek író-olvasó találkozót tartott feleségével, P. Novák Évával eddig megjelent műveikből, Küű Rita moderátor gondos irodalmi terelgetésével. A találkozó nagyon kedélyesre sikerült, a táborozók megvásárolhatták az Egyasszony és a Panda ölelése című könyveket is. Július 5-én reggel Szigetmonostorra autóztunk, ahol a Klímapark Projekt keretében a Birkás Tanya vendéglátását élveztük. A kisebb gyerekeknek nagyon tetszett az állatsimogatás program, a nagyobbak kecskesajtot készítettek, nemezfülbevalókat gyártottak, nyilaztak, de sokan hűsöltek a felállított jurta árnyékában is. A rekkenő hőségre való tekintettel a kisgyerekesek délután ismét a Leányfalusi Termálfürdőben kerestek felüdülést, míg a nagyobbak szüleikkel a Kisorosziban lévő Cseres-tóba vetették bele magukat. Erről a tóról előző este Péterfy Gergely novellájából hallottak, sőt kiderült, hogy Nádas Péter, Mészöly Miklós, Esterházy Péter és maga Bohumil Hrabal is megmártózott már benne. Az irodalomra fogékony táborozók számára ennek ismeretében még jobban esett a fürdőzés. Az estére tervezett „A falu híres lakói-séta” program Nádasdi Csontos Elek elfoglaltsága miatt 2019-re tolódott, azonban Futaki „Horog” József, a falu tájházának lelkes gondozója és Kisoroszi helytörténésze, örömmel állt a rendelkezésünkre: vezetésével alaposan megismerkedtünk Újvári Ignác festőművész életével, műterem-galériájával, és arborétumszerű, vadromantikus kertjével, majd a falumúzeumba átsétálva Kisoroszi történelméről is hallhattunk sok izgalmas információt. A gyerekek a „Sejted-e mi lehetett ez?” – játék keretében igyekeztek rájönni a sok furcsa tárgy rendeltetésére. A délutáni csendes-pihenő alatt már megkezdődtek a tábori színdarab próbái. A lelkes és tehetséges szülőkből verbuválódott kis színtársulat és a gyerekzenészek Hlavács Pál vezetésével tanulták be az „Egyszer egy királyfi, mit gondolt magában” dramatizált, színpadra írott változatát. A próbákról kiszűrődő harsány nevetés sokat sejtetett a szombati előadás sikeréről. Július 6-ra a Duna végre visszament a medrébe, és kisétálhattunk a pazar látvánnyal kecsegtető szigetcsúcsra. A gyerekekről hamar lekerült a nagyvárosi elővigyázatossággal rájuk húzott anorák, gumicsizma és egyéb védőfelszerelés, és a végeláthatatlan tértől és kavicstengertől megrészegülten szaladgáltak be a sekély vízbe. Egy élelmes apukának köszönhetően „mágneshorgászatra” is sor került: egy nagyon erős, középen lyukas mágnest hegymászó-kötélre kötve (a végét az apuka derekához erősítve) bedobtak a Dunába, majd a gyerekek kihúzták és megvizsgálták, milyen fémtárgyak ragadtak hozzá. Kifogtunk néhány horgot és fenekezőt, elsüllyedt kincsnek azonban – sajnos – nem akadtunk a nyomára. Délután a gyülekező viharfellegekkel dacolva a merészebbje Vácra kirándult, a főtéren parkoló kisvonattal körbejárták a város nevezetességeit, és megtekintették a Fehér Templom kriptájában talált váci múmiák kiállítást is, ám a nagy felhőszakadás idő előtt hazakergette őket. Július 7-én délelőtt a jóidőre várva akadályversenyt rendeztünk a gyerekek és szülők bevonásával a Misszió udvarán és a játszótéren, az egyes megállóknál az előző napokon tanult szavakra, dalokra kellett visszaemlékezniük. Majd megkezdődött az estére tervezett tábori színdarab díszleteinek festése és előkészítése. Ebéd után kiderült az idő, így végre felmászhattunk Visegrádra. Az Áprily-völgyön keresztül, Áprily Lajos és Jékely Zoltán háza mellett elhaladva jutottunk fel a Mogyoró-dombra, majd innen a Visegrádi várba. A vár minden zegét-zugát bejártuk, és rendes cseh diákok módjára nem feledkeztünk meg a későbbi IV. Károly viaszfigurájának felkutatásáról sem, az 1335-ös visegrádi királytalálkozó minden szereplőjéről megemlékeztünk. Hazafelé a Péterffy novellából ismert Gondűző büfében ittunk egy kis frissítőt, majd a kishajóval jutottunk vissza a szigetre. Vacsora után került sor a nagysikerű tábori színdarabra, amelyen nem csak a szereplők, de a nézők is igen jókat szórakoztak, a bemutatóra újonnan szerzett falusi barátainkat is meghívtuk. Július 8-a délelőttje fakultatív istentisztelet és mise látogatással telt, a gyerekek még tábori élményeiket festették, rajzolták a naplóikba, a kicsik a játszóteret koptatták, amíg anyukájuk a bőröndöt csomagolta. A tábori zászló leengedése után egy évre búcsút vettünk Kisoroszitól, majd szétszéledtünk Prága, Érsekújvár, Kassa, Szabadka és még ki tudja milyen útirányok felé.

Csoma Bori